Batman megújult és piszok jól áll neki.
Batman a kedvenc képregény karakterem. Szeretem, hogy nincs szuper képessége, szeretem a traumatizált sötét alakját, hogy félelemmel válaszol a valódi bűnnek. Tudok vele azonosulni, őt látom a leggazdagabbnak, de nem Bruce Wayne pénzére gondolok, hanem hogy mennyi denevér bőrt lehet lehúzni róla. Elfogultság bizonyosan jelen volt mindvégig a film alatt, mégis kettős érzéssel távoztam a sötét mozi teremből az éjszakába. Persze ez betudható annak is, hogy a korai előzetese már önmagában az egekbe repítette az elvárásaimat. Nagyon-nagyon vártam a jelet az égen.
Kezdem azzal miért imádtam az egész koncepciót. Nagyon profi alkotógárdát szedtek össze, így maximálisan volt létjogosultsága az új ötletnek. Elindultak a krimi irányába, sötétítették a tónust mind karakterekben mind látványvilágban és erősítettek a földhözragadtságon is. Végeredményben valahová a Tim Burton és Christopher Nolan filmek közé jutottak, de maximális lelkesedéssel mondom, jó messze a tömeg szuperhősfilm univerzumoktól. Gotham City szenzációsan néz ki, Greig Fraiser operatőr szemkápráztató és kimért munkát végzett. Batman inkább nyomoz, de tekintéllyel teszi, ha néha odaver, akkor brutális nyerséggel. Bruce Wayne lelke oda, Robert Pattinson jellegzetes mosolyát ne keresse senki, üres tekintete viszont csontig hatol. Legutóbb a Rémálmok Sikátoránál éltettem a rendezői szabadkezűség gyönyörűségét, ami itt is tetten érhető. Matt Reeves rendező minden pillanatot művészileg megtervezett és minimalizálták a számítógépes effekteket, így létrejöhetett egy távolról sem steril, hanem koszos és mocskos világ. Batman világa. Az előbbiek okán a hangulat egyedi és körbeveszi a nézőt a nagyvászon. Michael Giacchino felejthetetlen filmzenei alkotást hozott létre, amiért már egy héttel ezelőtt oda voltam, de a filmmel együtt kizárólag szuperlatívuszokban lehet róla beszélni. A látvány után a második igazi nagy erőssége a filmnek.
A hosszú játékidő viszont tömény és emberpróbáló, itt jön számomra a Gotham-i feketeleves. Kettő órán át annyira, de annyira felpörget, hogy a végén már nem képes kiszolgálni. Nyilván itt a Sötét Lovag, filmtörténelembe vésett, színvonala egy képzeletbeli léc, de akkor is a Rébusz Batman verbális összecsapás és a teljes rejtély konklúziója valahogy vissza zuhan az általános zsáner alapokhoz. Pedig nem így indult az egész, mert a felütés és annak továbbpörgetése mesteri. Nagyon jól éreztem magam, csupán a katarzis maradt el. A feszesebb tempó talán segíthetett volna és nem az egyes jelenetek lassúságára gondolok, hanem hogy ugyanazokra a helyekre térünk vissza, mindig kapunk egy újabb morzsát és haladunk tovább a történetben, amiből akár, ha egyet is elengedtek volna ütősebb alkotás kerekedik.
A Batman rettenetesen jó képregény film, de egyelőre az elődök árnyékában vár és figyel. Koncepciója kiváló és nem panaszkodnék, ha trilógiává duzzadna, amivel könnyedén érhet Nolan féle Sötét Lovag magasságokba. A filmes Batman újra kezdődött és semmi szüksége rá, hogy bármiféle univerzumba csatornázzák, csak hagyják tovább szárnyalni a maga módján.
ELŐZETES:
POSZTEREK:
