Az év legnagyobb MARVEL durranása jóval kifinomultabb megközelítést érdemelt volna.

Ott hagytuk abba, hogy, kiderült Peter Parker a Pókember. Az egész világ tudja és ez különösen megnehezíti az MIT-re jelentkező középiskolás dolgát. Felkér hát egy varázslót, vegye elő rúnaismereti tudását és mormoljon el néhány felejtős varázsigét a kedvéért. Kapásból 5 főgonosz teleportálódik a helyszínre, hogy a trükk ára meg legyen fizetve. Útjára indul a a Pókember Multiverzum szál és a korábbi filmes feldolgozások gonosztevői jöhetnek mind, de mit kezdjenek egy világban, ahová nem tartoznak?

Pókember bagatel motivációja, a rég nem látott imposztorok tanácstalansága sajnos nem csupán a történetre jellemzőek, hanem az egész filmre. A túlontúl elnyújtott játékidőben a kevés érdemes rész elveszik. A Pókember komikus hangvétel túlerőltetése miatt, csupán esetenként működik a humor is, ami az előző résznél már érezhető volt, de ezúttal csúcsra járatták. Az érdemi dolgokról pedig nehéz bármit mondani poénlelövés nélkül, így azt tanácsolnám kitartás az első másfél órában lesz ez jobb is, de a gigantikus várakozás okán számomra a Nincs hazaút nagy csalódás. Megvannak a pillanatok, a történet továbbgörgetése kellően drámai és érdekfeszítő, de elhalványul mindamellett az all-in motiváció mellett, ami működött már többször a Marvel Moziverzum életében, de most elszalasztott lehetőségként jelenik meg. Az alkotók a legegyszerűbb megoldásokat választották, hogy megtartsák a képernyőidő arányokat, létrehozzák a jeleneteket, amiknek muszáj benne lenniük a filmben, hogy elsüssék a deklarálható poénokat. A tervszerűséget mikor felváltja a kreativitás viszont nagyot szólhatna, de arra már lefáradtunk.

A Pókember: Nincs hazaút mindent megad Pókember rajongótábornak, de a kiváló alapanyagnak ezüst tálca dukált volna, helyett gyorséttermi műanyag tálcán kapjuk.

ELŐZETES:

POSZTEREK:

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét