2022. január 20.
KezdőlapLélekKarácsonyvárás

Karácsonyvárás

Elrohant az év

Mintha tegnap lett volna, amikor a nyári hőség elől a Balatonnál vagy a tengerparton kerestünk menedéket. A hajnali futások, a késő esti séták, a hosszúra nyúlt nappalok, a pörgős társasági élet, mind- mind olyan közelinek tűnik. A hosszú és a végén már kényszeredett otthonlét után a nyár folyamán szerettünk volna minden programot, találkozást és élményt bepótolni. Szerveztünk, terveztünk, mentünk, pótoltunk mindent, amit a pandémia elvett tőlünk. Ennek köszönhetően az idei nyár még a szokásosnál is gyorsabban elszaladt.

Szinte hihetetlen, hogy milyen sebességgel robogtunk végig az őszön is. A szeptemberi tanévkezdés, a nyári szabadságokból való visszarendeződés, a barátságos őszi napok, a színes levelekkel tarkított erdőkben tett kirándulások úgy múltak el, mint egy pillanat. Amíg csak lehetett, a szekrény mélyén hagytuk a téli kabátot és a meleg cipőt. Élveztük a napsütéses órák egyre halványuló erejét. Elraktároztuk a sok élményt, hogy legyen miből meríteni a bekuckózós hónapokban.

Közeleg a karácsony

Most pedig már advent első vasárnapja van. Az év utolsó hónapja, mégis az egyik legtartalmasabb az összes közül. A karácsony koronázza meg a mögöttünk álló évet. Talán mindannyian érezzük, hogy most lassítani kell. Hogy ez nem az az ünnep, amibe beleszáguldhatunk és átrohanhatunk rajta. Mindannyian tudjuk, hogy a karácsony üzenetét, a Szenteste misztériumát csak akkor élhetjük át, ha lecsendesedünk. Ha lelassulunk. Ha tudatos készülődéssel várjuk az ünnepet. Ez a készülődés pedig ne csak a takarításra, sütésre és főzésre legyen igaz! Legyen sokkal inkább igaz a lelkünk felkészítésére. Hagyjuk a szívünkön kívül az aggodalmat, a haragot, az idegeskedést, a rohanást. Engedjük be a szeretetet, az együttérzést, a hálát és a hitet. Gondoljuk végig azokat a dolgokat, amikre eddig nem volt időnk, vagy amiktől tudatosan, esetleg tudat alatt menekültünk. Összegezzük az örömeinket és a fájdalmainkat. A jó és a rossz cselekedeteinket. Beszélgessünk azokkal, akikkel nincs minden rendben köztünk, figyeljünk fel a rászoruló embertársainkra és segítsünk nekik.

Számomra az ünnep igazi értékét nem a tárgybéli ajándékok, nem a bejgli illata és nem a zajos társasági összejövetelek adják. Hanem a hit, a remény és a szeretet, melyek befogadására és a sérelmeink, bűneink, fájdalmaink lerakására az advent során meg tudjuk nyitni a szívünket.

Azt kívánom, hogy az adventi időszakban sikerüljön lelassulnunk, sikerüljön elvégezni azt a belső munkát, amire szükségünk van ahhoz, hogy békés szívvel köszönthessen ránk az ünnep.

-Sorsgombolyító-

Kapcsolódó cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

  +  84  =  87

Legnépszerűbb