A Szellemirtók öröksége egy gigantikus nosztalgia bomba.
A Szellemirtók esetében előre kell hangsúlyoznom, hogy gyerekkoromban faágból volt detektorom, cipős dobozból szellemcsapdám és akartam hinni, hogy léteznek kísértetek. Nem durván ijesztőek, de minimum Ragacs félék. Életem legnagyobb átverését tudta a bátyám végrehajtani rajtam, annyira elvakult voltam.Egy egész délutánig meg is voltam győződve, hogy este láthatok majd egy igazi szellemet. Tehát a Szellemirtók: Az örökségnek nincs könnyű dolga, mert megsértődőm, ha nem tetszik, de könnyű dolga is van, mert az Ecto1 szirénától a szívem önkéntelen hevesebben dobban. Jurassic Park meg Robotzsaru kategória ez, előbbi a World szériával kedvemre való megújulás, a másikat hagyjuk, lássuk a legújabb Ghostbusters újrafeldolgozást.
A stúdió tanult a 2016-os Szellemirtók film fiaskóból. A megújulás helyett a múltba révedés stratégiával a közönség kegyeit ezúttal maradéktalanul kielégíti. Az enyémet is, de csupán a gyerekkori emlékek elfogultságára alapozva, semmi egyéb erényt nem vonultatott fel. A köznyelvben női Szellemirtók filmnek nevezett kísérlet nem volt rossz, de annyit újított kapásból, annyira kevés volt az örökség, hogy a közönség számára megbukott. Én Chris Hemsworth kifordított titkárnő szerepét találtam a legjobbnak benne, ami talán elárul mindent. Ezúttal más a helyzet. Óriási nosztalgia mennyiséggel halmoz el a film. Eleinte nagyon lassú, szokni kell a kotnyeles gyerekeket, mint főszereplőket. Az új helyszín és az ifjúság Steven Spilberg hangulatot kölcsönöznek, de végül nem érünk fel ilyen magaslatokba, sőt elszállunk a nosztalgiába, azaz túlontúl önismétlő lesz, mind a 1984-es filmhez, de még önmagához képest is.
A történet alapötlete, ami végül igazolja az angol Afterlife-hoz képest eltérő Az örökség magyar címet nagyon jó. Ötletes és szellemes, tisztelgés a régi előtt, kellően alázatosan és meghatóan. Végül bevallom teljesen megfogtak a nosztalgia sugarak. Zavarnak a magabiztos tizenévesek, zavarnak a megismételt húzások, az újdonság teljes hiánya, de nagyon jól éreztem magam a film alatt, nem azért mert valami eszméletlen ütőset láttam, hanem mert visszarepültem közben az időben, akárhányszor bedurrantották a protonágyút.
A Szellemirtók: Az örökség keresztezi a nosztalgia sugarakat, hogy a végén nagyot robbanjon, de a billenőkapcsolós protonágyúk semmit nem fejlődtek. Az Ecto1 kiugró székén kívül az újdonság teljesen hiányzik a filmből.
ELŐZETES:
POSZTEREK:
