Nem láthatjuk a jövőt.
Vannak élethelyzetek, amikor a sötétben tapogatózva megyünk előre.
Ilyenkor nem tehetünk mást, mint hiszünk.
Hiszünk abban, hogy semmi sem történik véletlenül.
Hiszünk abban, lesz elég erőnk végigmenni az úton.
Hiszünk a megérzéseinkben.
Hiszünk abban, hogy a döntésünkről hosszabb távon bebizonyosodik, hogy magunkra és másokra nézve is jó volt.
Hiszünk abban, hogy a belső iránytűnk jól működik.
Hogy amikor a jövő majd jelenné válik, nem bánunk semmit. Hogy megértjük, miért kellett végigmenni ezen az úton. És hiszünk abban, hogy a sötét erdőből mindenki kijut, aki a történet részese, és mindenki egy napfényes tisztáson találja magát.
Addig pedig nincs más dolgunk, mint hinni és menni… mindig csak előre nézni… senkit sem hátra hagyni, de a saját iránytűnket követni, rendíthetetlenül…
-Sorsgombolyító-
