Diana hercegnő szomorú végjátéka, félelmetes színészi teljesítménnyel.
Kristen Stewarté a show a Spencerben, hiszen Pablo Larraín rendező bármennyire is egyedülálló pszichológiai látásmódot prezentál, a színésznő nélkül ez nem lehetne ennyire hiteles. Bizony a kör bezárult, az Alkonyat tinivámpír limonádé filmsorozat most már bizonyosan kettő nagyszerű hollywoodi színész ugródeszkája. Robert Pattinson és Kristen Stewart egyaránt a színészet és nem a híresség irányt választották.
A Spencer olyannyira nyers és a csillogás árnyoldalára helyezi a hangsúlyt, hogy senki nem kíván majd uralkodói ház tagja lenni soha. A valódi tündérmese a hercegnőről maga a rémálom és ehhez nem fűz a film sok kétséget. 1991-ben járunk, a sokszor ecsetelt botrány kitört, Károly hercegnek ott van Kamilla, Diana pedig a kitaszított, aki csupán a trónörökösök anyja a családban semmi több. A hagyomány és protokoll súlya pedig agyonnyomja. A történet a szokásos éves karácsonyi családi összejövetelt dolgozza fel, ami alkalom nem is lehetne tökéletesebb ellentmondás, hiszen a szeretet ünnepén, amikor normál ember más lelki állapotba kerül, ők összezárva még keményebb protokolláris napokat tartanak. A rendezés érdekessége, hogy ott vagyunk a brit királyi család darázsfészekbe, de a királyi dinasztia pusztán a kastély dísztárgya, amik kínozzák a főszereplőt, az egyetlen emberi és szerethető a gyerekei. Diana őszinte interakciói kizárólag a gyerekekkel és a kastély három kiemelt személyzetével történik. A rendező már a Jackie-vel bizonyította mennyire érti a hatalmasságok feleségeinek szomorú és egyben felemelő történeteinek bemutatásához, de itt a Spencerrel egyértelműen magasabb szintre lépett. Diana ábrázolása kliséktől mentes, annyira emberei, hogy sokan képesek is lesznek azonosulni vele, tehát egy halandónak elérhetetlen legendából embert farag ez a film, ami nem kis teljesítmény. Átfogó képet azonban senki ne keressen, a film feltételezi a Diana háttérismeretet, ezért lett életrajzi felmondás helyett, egy mesteri dráma.
A Spencer egy rengetegszer bemutatott, sokak által ismert történet és szereplő meglepően intim, emberi feldolgozása. Kevésbé közönségbarát, de annál inkább életszagú.
ELŐZETES:
POSZTEREK:
