Néha nem tudom, mit higgyek… Néha úgy hiszem, egy életünk van. És ha ebből nem hozzuk ki a maximumot, ha hagyjuk, hogy belesüppedjünk a hétköznapokba, akkor a legnagyobb hibát követjük el. Máskor úgy gondolom, hogy többször is megszületünk erre a világra. Hogy minden alkalommal van egy feladatunk, egy fontos tanulnivalónk. Hogy egyszer vagy többször élünk -e, senki sem tudja. Hit kérdése, mit gondolunk. Azt biztosan hiszem, hogy egy nálunk jóval magasabb erő kezében vagyunk. Én Istennek nevezem.
Tehát… nem tudom, hogy aki meghal, mi történik vele. Azt viszont biztosan tudom, hogy minden elhunyt embertársunk nyomot hagy a világban. A szerettei szívében megjelenő űr és fájdalom formájában. A róla szóló kedves történetek és emlékek által. A fotókon, amiken viszontláthatjuk. Az illatokban, amikhez ha hasonlóval találkozunk, évek múltán is felismerjük az almás pitéjének,a borotvahabjának, vagy a pipadohányának illatát. Az elhunyt szerettünk nyomot hagy az alkotásaiban is, amiket hátra hagyott. A két kezével felépített házban, az általa varrt csipketerítőben, a könyvben , amit ő maga írt, a receptes füzetében, a fában, amit annak idején ő ültetett. A felmenőink bennünk is megjelennek. A mozdulatainkban, a vonásainkban, a szokásainkban, a hiedelmeinkben.
És a meghalt szeretteink, barátaink örök lakást nyernek a szívünkben. A lelkünk egy olyan sarkában, amit időnként megnyitunk. Ilyenkor kiszáll belőle egy sóhaj, egy szép emlék, egy történet, egy mosoly, egy biztató szó. Aztán becsukjuk ezt az ajtót, hiszen az élet megy tovább.Amíg ott van bennünk ez a kis rész, amíg gondolunk rájuk, amíg emlegetjük őket, amíg felismerni véljük őket egy mozdulatban, egy szófordulatban, amíg fohászkodunk hozzájuk, amíg időről-időre kinyitjuk azt az ajtót, ami mögött az emléküket őrizzük, addig ők élnek.
Sok minden van, amit nem tudhatunk. De hogy az emlékekben tovább élhetnek a holtak, abban biztos vagyok. Hogy az általuk elkövetett jó dolgok és hibák hatással vannak az utódokra, azt is hiszem. Ezért hát, merjünk mesélni és beszélni. Magunk miatt… a gyermekeink miatt…az elhunyt szeretteink emléke miatt…
-Sorsgombolyító-
