A Vérontó egy felesleges folytatása a Venomnak és valódi fejleharapás a nézőnek.


Hosszú évek óta talán először jöttem ki a moziból úgy, hogy egy Marvel filmről még annyit se tudjak őszintén mondani, hogy egynek jó volt. Természetesen az ember öregszik is, de akármennyiszer visszapörgetem a fejemben ezt a filmet, elvetem az elméletet, hogy a hiba bennem van. Teljes mértékben hiányzik belőle az a tervszerűség, amit a Disney-Sony paktumnak köszönhetően a mostani pókemberek legalább már magukénak tudhatnak. A látványvilág hasonló az előző részhez, tehát történetben haladnunk kellett volna vagy valami újdonságot felmutatni Venommal esetleg Eddie Brock-kal kapcsolatban. Helyette az állandó civakodás humora fárasztó, a gonosz sorozatgyilkos teljesen műanyag, a szerelmi élete meg műanyag granulátum amiből a műanyag dolgok készülnek. Az első rész bűnös élvezet lett, tényleg, nem egy mestermű, de élvezhető. Kétszer viszont nem megy le a torkomon ugyanaz a poén újra meg újra csak éppen most csirkékkel. Ráadásul még a számítógéppel megjelenített ellenfél is újra egy alternatív Venom. Én biztos vagyok benne, hogy a Venom kasszasikerének köszönhetően valakik folytatást akartak és semmi több elképzelés. Elkészült hát egy tipikus berendelt folytatás film, ami Marvel filmeknél szerintem kirívó hiba. Ennél jóval céltudatosabban építkeztek és standardizálták a színvonalat. Utoljára a Transformers: Az utolsó lovag filmen buktam ki ennyire egy szeretett franchise miatt, amelyről érdemes elolvasni mit írtam a korábbi blogomban, mert a Venom esetében legalább vettem a fáradságot.  


A Venom 2: Vérontó a keveset látott nézőnek tud szórakozást nyújtani, sem humorban sem történetben nem tud felnőni a Marvel-től már elvárt ‘második rész’ színvonalához. 

ELŐZETES:

POSZTEREK:

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

79  +    =  83