Tizenegy évvel ezelőtt hatalmas pocakkal, tele izgalommal és kérdésekkel vártam, hogy megszülessen. Jövő hétvégén szülinapja lesz.
Ma korán kidobott az ágy. A kávémmal a kezemben az ágy szélére ültem, hogy az utcai lámpák beszűrődő fényénél gyönyörködhessek benne.
Hová tűnt el több mint egy évtized? Mennyi de mennyi boldogság, vidámság, öröm, és mennyi de mennyi aggódás, könny és lemondás van ezekben az években?!!
Ahogy nézem a hosszú haját, arányos arcát, a félhomályban is feketéllő szempilláit, szép ívű szemöldökét, tökéletesnek látom. Mélyérzésű, empatikus, igazságos, álmodozó, szókimondó, kicsit dacos, kicsit lusta, kicsit kamasz…
Úgy jó, ahogy van…
Előtte az élet…
-Sorsgombolyító-
