Vannak olyan érzések és gondolatok, amiket nem tudunk olyan érzékletesen és pontosan kifejezni a gazdag anyanyelvünk szavaival sem, mint egy zenével, egy dallammal.
Mintha az egymást követő zenei hangok lélektől lélekig vinnék az üzenetet. Mintha a kommunikáció résztvevői és az üzenetet hordozó csatorna olyan tiszta és zajmentes lenne, a kód pedig annyira egyértelmű, hogy a megértéshez nem is kell gondolkodni, csak érezni.
Ugye Ti is voltatok már így? Hogy valamit nem tudtatok szavakba foglalni, de a csend sem volt jó. És akkor eszetekbe jutott egy zeneszám, ami helyettetek beszélt, és amit mondott, az tűpontos volt.
És olyan tapasztalásotok volt-e, hogy egy dallam, vagy akár egy- két hang felcsendülése fontos és mély emlékeket hozott elő belőletek? Hogy akár több évtizeddel korábbra repített vissza benneteket az időben egy pillanat alatt?
És előfordult-e már veletek, hogy a beszélgetéshez nem kellettek szavak? Csak a zene.
Vagy olyan, hogy ismeretlen emberekkel alkottatok közösséget azáltal, hogy ugyanazt a zenét hallgattátok, vagy ugyanarra a zeneszámra táncoltatok?
A zene egy csoda. Sokszor eszembe jut, hogy mit gondol, mit él át az, aki játszik egy hangszeren. Számomra elképzelhetetlen. Mégis nagyon jó, hogy a maga módján bárki számára elérhető. A maga módján bárki tud élni a zene adta lehetőségekkel. Még a siket emberek is érzik az ütemet… a zene mindenkié…van, aki csak hallgatóként, van, aki zenészként él vele. De nincs olyan ember a földön, akinek ne jelentene valamit.
A zene világnapja van ma. Kapcsold be a kedvenc zeneszámod és érezd jól magad!
-Sorsgombolyító-
