személyes véleménycikk, 1. rész
Most már több, mint egy hónapja, hogy úgy döntöttem, egészségügyi és etikai okokból megpróbálok áttérni a teljesen növényi étrendre. Nagy elszántsággal vágtam bele, és úgy éreztem, a nyár erre éppen megfelelő időszak, hiszen rengeteg a friss zöldség és gyümölcs. Csak kreativitás kérdése, nem lesz semmi probléma, még akkor sem, ha a családom többi tagja nem tart velem ezen az úton.
Egészen addig simán is ment minden, amíg itthon voltunk, és napközben volt időm és energiám, hogy elkészítsem magamnak, amit enni fogok. A saját magaságyásaim már szépen szolgáltatták a zöldségeket, a külföldi oldalakon jó recepteket találtam.
Hurrá, nyaralunk!
Aztán mivel nyár van, szerveztünk néhány programot, az 1-2 napostól kezdve a hosszabbakig, hol csak párban, hol a gyerekekkel, majd barátokkal is. Ebben a cikksorozatban arról mesélek, hogyan működött a vegán étkezés akkor, amikor kizökkentem a megszokott környezetemből, és ezt hogyan viseltem.
Július végén, a férjem szülinapjára kitaláltam, hogy menjünk el Ausztriába, Hallstadtba motorral, csak két napra. Szombat reggel indulás, vasárnap este már itthon. Nem is gondoltam rá, hogy a kajával gond lehet, hiszen Ausztriába megyünk, a fejlett nyugatra, ott már jóval előttünk tartanak ezen a téren is.
Amit meg lehetett tenni előre, azt megtettem, a szállásfoglalásnál érdeklődtem, tudnék-e vegán reggelit kapni, a pozitív válasz nagyon hamar meg is jött.
Az odaút elég hosszúra sikeredett, mivel kerültük az autópályát, hogy többet lássunk. Ezért aztán délután kettő körül egy kis városka éttermébe estünk be, már jó éhesen.
Aszitted? (Azt, de koppantam..)
Na, itt kezdődtek a gondok. Én már előre elképzeltem, hogyan válogatok majd a vegán ételek közül, hisz Ausztriában vagyunk!!
Erre a pincér lány közölte, hogy még 5 percig van konyha, csak menü van, kétféle, az egyik sertéssült, a másik szarvas. 😟
A szitu a következő volt: marha éhesek voltunk, nem tudtuk, meddig kellene még bolyongani, amíg találunk valami helyet, ahol kaphatnék vegán kaját, és hát persze nem akartam húzni a szülinapos idejét.
Egyet tudtam. Azt, hogy az nem jó, ha krumplit eszem zsemlegombóccal. Valahogy úgy éreztem, hogy inkább bevállalom a húst egyszer, minthogy köretet egyek körettel. Hogy ez ez elveim megcsúfolása-e? Nem gondolom. Hál’Istennek nem valamilyen betegség miatt kell a növényi étrendet követnem, nem történik semmi, ha egyszer húst eszek…. Igyekeztem nem nagy lelkiismereti problémát csinálni az egészből. De azért persze nem örültem neki.
Pozitív és negatív élmények
Este a panzióval szemben, ahol megszálltunk, egy 4 csillagos szálloda éttermében vacsoráztunk (semmi más nem volt a közelben, a hegyek között). Itt azért kellemesen csalódtam. Ugyan el kellett magyaráznom a pincérnek, hogy mit jelent a vegán étkezés, de aztán olyan fantasztikus rókagombás rizottót rittyentettek nekem, hogy a 10 ujjamat is megnyaltam utána! 😜 (Azért a pincér 5-ször megkérdezte, biztos ne szórják-e meg egy kis parmezánnal, mert azzal annyival finomabb lenne. 😀 )
Vacsora után fájt a hasam, és elgondolkodtam rajta, hogy ez nem az ebéd miatt lehetett-e, hiszem már 3 hete nem ettem húst, de persze nem tudtam biztosan és tanulmányokat sem folytattam ebben a témában.
Reggel várakozva mentünk a panzió kis étkezőjébe, kíváncsi voltam, Ausztriában mit jelent a vegán reggeli. Hát, ért meglepetés de rendesen! A házinéni elémrittyentett egy nagy sajttálat, mellé házi joghurot házi lekvárral!!!! 😲 Rajtunk kívül még egy osztrák házaspár ült ott, a hölgy magyarázta el a házinéninek, hogy a vegánok tejterméket sem esznek. Sopánkodott szegény, kérdezte, hogy süssön-e tojást, de persze azt se kértem… 🙂 Így hát maradt a házi lekvár zsemlével…. 🙄
A hazafelé úton a nagy csalódás az volt, hogy egy benzinkúton sem tudtam inni egy növényi tejjel készített capuccinót (feketén sajnos nem tudom meginni a kávét). Pedig jó lett volna, hogy ne forduljak le a motorról a hosszú úton! 😉
Na de milyen volt Hallstadt?
Összességében Hallstadt és a Gosausee csodálatosan szép volt, a kirándulás mindent egybevetve nagyon jól sikerült! Ami meg a kaja részét illeti, ez a két nap rávilágított arra, hogy vannak helyzetek, amikor nem olyan egyszerű a növényi étrendet tartani, de számomra a lényeg az elv, és a 90% még mindig sokkal jobb, mint a semmi. Persze a negatív élmények egy része abból is fakadt, hogy nem volt idő és energia felkutatni a lehetőségeket, de az is igaz, annyira nem éreztem, hogy ezek a lehetőségek sorban állnának.:)
Arra most nem térek ki bővebben, hogy a férjem nem nagyon osztotta az étkezéseimmel kapcsolatos problémáimat, konkrétan teljesen baromságnak tartja az egészet, de szerencsére szuper jól érezte magát. 😀
A következő cikkemben a magyarországi nyaralós, kirándulós tapasztalataimat
osztom meg. Ha ez a bejegyzés tetszett, olvasd el azt is!
