Apró sikerélmények – bármiben, amiben jó kitartó vagy-
Kell egy kihívás
Az ember elhatároz valamit, és csinálja. Időnként megtorpan. Időnként feladja. Aztán, ha igazán fontos számára az a dolog, akkor felszívja magát, és megy tovább.
Így van ez bármivel. Most, amikor az olimpia zajlik, és a világ legjobb sportolói emberfeletti teljesítményről adnak tanúbizonyságot, valahol viccesnek érzem a magam történetét. Ha azonban nem a külvilág felől, hanem a belsőmből közelítem meg a kérdést, akkor jó érzéssel tölt el a tudat, hogy haladok.
Az én kihívásom a futás
Írtam már a futással kapcsolatos próbálkozásaimról. Általában azt, hogy csinálom, csinálom, de nem fejlődöm. És azt, hogy mindennek ellenére nem tudom, nem akarom feladni. Ami néha jó, máskor nagyon bosszantó érzés. Szokták ugyanis mondani, hogy ami nem megy, azt kell engedni.
Tizenöt hónapja húztam először futócipőt. Több, mint egy év telt el azzal, hogy pár kilométereket gyűrtem le. Aztán jött a covid, jött a tél, a futás nagyjából elmaradt. De valamiért nem hagyott nyugodni a dolog. Így idén tavasszal újra nekivágtam.
Ugyanazokkal a korlátaimmal szembesültem, mint tavaly ilyenkor. De azért csináltam.
Az első sikerélmény
És láss csodát, júliusban eddig majdnem 70 kilométert futottam. A hónap közepén egy alkalommal pedig, mire a Balaton parton beindult a nap, én életemben először lefutottam 10 kilométert. Igaz, hogy 8 után majdnem feladtam, és 1 kilométer gyaloglással gyűjtöttem össze az utolsó utáni erőmet a maradék 2 kilométerhez, de megcsináltam!
Nem tudta a mellettem elhaladó bicajos, nem tudta az unokájával sétáló nagypapa, nem tudta a kutyáját sétáltató ember sem, hogy én éppen egy olyan pillanatot élek át, amire nagyon régóta vártam. Mert ez kívülről nem látszik. Ezt csak belül érzi az ember. Az örömöt, hogy sikerült valami, amiről korábban csak álmodott. És a reményt, hogy ha idáig egyszer eljutott, eljuthat máskor is.
Tűzd ki te is a célodat!
Szóval… bármibe is kezdtetek, tartsatok ki! Néha az eredmény nagyon sokára jön. Lehet, hogy akkor is olyan lesz, amit más a kisujjából kiráz. De higgyétek el, ti belül érezni fogjátok, ha az, amit sikerül megcsinálnotok, magatokhoz képest nagy teljesítmény. És higgyétek el, ilyenkor még a magához szigorú emberek szívét is elönti a sikerélmény és az öröm. Ilyenkor nem hasonlítjuk magunkat a profikhoz vagy az ügyesebbekhez, mert a zsigereinkben is érezzük, amikor a magunk korlátját legyőzzük!
Utóirat: Bízom benne, hogy mire ezt a cikket olvassátok, elérem a 75-80 kilométeres júliusi célomat.
-Sorsgombolyító-
