M. Night Shyamalan ijesztően eljátszik az idővel, meg a nézők idegeivel.
Itt az Idő és az alternatív szuperhős történetek után az elismert, de ellentmondásos rendező M. Night Shyamalan visszakanyarodik a misztérium és horror irányba, ami nagyon üdvözítő. Az előzetes miatt nem ér senkit majd meglepetés, hogy egy egzotikus helyen néhány strandoló egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy elképesztő ütemben elkezdenek öregedni. Ki kell jutni, mert ketyeg az óra. A gyerekek a leglátványosabb díszletei az anomáliának, illetve az őket ért sokkhatás meg időveszteség a legizgalmasabb vetület, mégis kevés idő jut kivesézni ezt a traumát.
A film hamisítatlan Shyamalan mű, minden kamerabeállításon látszik, hogy a rendező tehetsége elképesztő a vizuáls félelemkeltésben, de a sztorija annyira elborult, hogy dialógusokban, logikában és lezárásban el lehet bukni. Én éreztem is, hogy nagyot markolt keveset fogott, kiemelten a végére. Sajnos azzal számolni kell, hogy amint elkezdődik az időbeli anomália nem csupán a karakterek vakarják a fejüket, de a nézőnek is kattog az agya és a következetlenségek azonnal szemet szúrnak. Ráadásul két lépéssel az áldozatok előtt járunk, mert mi, akik beültünk e filmre tudjuk, hogy az idő a ludas, nem pedig valamiféle vírus. Amennyiben az alkotó is gondolt erre a válaszokat a szereplők szájába adta, de egy egyértelmű válaszadás ebben az esetben kapásból feldob még több kérdőjelet. A színészek zombi szerepben betöltik a funkciójukat, de annyi biológiai csodát látunk, hogy ha a rémület nem viszi el a nézőt, akkor a misztikus strand kidobja közönségét és a buktatókat kezdik el keresni, ami a moziterem halk duruzsolását vonja maga után. Én jobban kit tudtam kapcsolni, azaz végigjátszottam a rendező játékát, de a szokásos film végi nagy durranása már engem sem nyűgözött le teljes mértékben.
M. Night Shyamalan remekül játszik a misztikus horror zsánerrel, de az Idő most kicsit kifogott rajta. Kétségkívül a szándék nagyon megvolt. Talán kellet volna még egy kis idő finomítani.
ELŐZETES:
POSZTEREK:
