Olvastam egy cikket arról, hogy milyen megaláztatások érnek nőket a hétköznapok során. Az orvosnál, az egyetemi vizsgán, a főnök által, az üzlettárstól, vagy az élet bármely területén. Nem vagyok (már) az a nők jogaiért harcba szálló feminista típus, pedig ahogy olvasás közben eszembe jutottak a saját emlékeim, akár lehetnék is.
Megaláztatás a szülőszobán
Bő tíz évvel ezelőtt, amikor a lányom született, órákon át megaláztatásban volt részem. Mivel úgy esett, hogy a magzatvíz az október 23-i ünnepi ügyeletben folyt el, amikor a kórteremből átmentem az orvosi szobába, hogy közöljem, szülni fogok, az orvos szavai teljességgel leforráztak.
Totálisan kiakadt, hogy megint nem alakult nyugodtan az ünnepi ügyelet, és ezt a legválogatottabb szavakkal nem szégyellte jó párszor a tudtomra adni. A vizsgálat után azt mondta, hogy nem lesz itt szülés. Ha mindenáron akarom, bejöhet a férjem, de szülni ezen az éjszakán nem fogok.
Amikor a szülőszobába magammal vittem egy palack ásványvizet (abban a helyzetben nem jutott eszembe, hogy úgysem ihatok), fél óráig szekálódott azzal a rohadt ásványvízzel. Aztán elvonult tévét nézni.
Egy idő után méltóztatott visszajönni és közölni, hogy reggel 6-kor jön a főorvos, majd akkor lehet szülni. A szülésznő nem így állt a dologhoz, de persze nem mert szembeszállni az orvossal.
Hála az égnek a főorvos már este 10-kor bejött hozzám, és éjjel 2 óra után megszületett a gyermekem. Ha a másik orvoson múlt volna a dolog, akkor szépen néztünk volna ki. És én hallgattam. Akkor nem hittem, hogy ez a jelenet olyan mély nyomot hagy bennem, hogy a szülésemre való összes visszaemlékezés része lesz.
Megkülönböztetés a munkaerőpiacon
Nyolc évvel ezelőtt, amikor teljes lendülettel és hatalmas akarással munkát kerestem, bizony, volt olyan cég, ahol még a harmadik interjúra is visszahívtak. A Budapestről érkező nagyfőnökkel való körön is részt vehettem.
Majd pár napra rá a HR-es hölgy sajnálkozva, magyarázkodva hívott fel, hogy nem hiába hívtak be az összes interjú körre, és tudnom kell, hogy az utolsó körben már csak ketten vettünk részt. Tudnom kell, hogy engem választottak volna, ha nem lenne 2 éves gyerekem.
Szegény hölgy azt hitte, hogy majdnem elismerésnek veszem a szavait, bele sem gondolt, hogy HR-esként ezt a megkülönböztető magyarázatot meg kellett volna tartania magának. Az élet iróniája, hogy ma egy csomó apró ügyet a férjem intéz el, mert neki rugalmasabbak a munkanapjai.
Összetett problémakör
Úgy gondolom-e, hogy a nők egyenlő eséllyel indulnak a munkaerőpiacon? Nem gondolom ezt. Még egy diplomamunkát is írtam erről a problémakörről.
Úgy érzem-e, hogy egy anya megteheti, hogy kiteljesedjen a szakmájában? Megteheti. Háromszor annyi áldozat árán, mint egy férfi. Hacsak nincs akkora mázlija, hogy az álommunka összhangba hozható legyen az anyasággal, akkor folyamatos belső vívódás árán eldöntheti, hogy a vágyott munka ér-e annyit, hogy ingázzon, hogy ne ő keltse, és ne ő fektesse a gyerekeit, hogy ne legyen ideje meghallgatni a gyerek napi élményeit, hogy… hosszan sorolhatnám, mi minden áll a mérleg egyik és a másik oldalán.
Hála az égnek vannak olyan szuperanyák, akiknek a kiapadhatatlan energiakészletük. A családi segítség, a rugalmas munkaidő, vagy ki tudja milyen tényezők miatt egy csepp hiányt sem szenved a gyermekük, és mégis kiteljesedhetnek a munkájukban. De arányaiban véve sokkal kevesebben vannak, mint a férfiak. És meg kell említeni azokat a karrieristának címkézett nőket is, akik bármilyen munkahelyi sikerüket feladnák azért, ha gyermekük lehetne.
Szóval, bonyolult kérdéskör a nők megkülönböztetése. Talán a gyermekszülés és a munkaerőpiaci lehetőségek az a két terület, ahol én a leginkább tetten érem (nem csak a magam korábbi példája alapján) az anyák kiszolgáltatottságát. Ha ezzel visszaél az orvos, a munkáltató, a családi környezet, az végtelenül igazságtalan. Ha viszont visszaélés és megkülönböztetés helyett támogatást kapunk, az meghálálja önmagát a másik fél irányába is. Merthogy létezik ilyen is.
Nektek van olyan történetetek, amikor kifejezetten a női vagy az anyai mivoltotok miatt ért titeket sérelem?
-Sorsgombolyító-
