KezdőlapEgészségLélekA szabadság íze

A szabadság íze

Azt hiszem, egy évtizede is van annak, hogy utoljára ennyire kikapcsoltam magam a hétköznapok körforgásából a nyári szabadság alatt. Most, a hatodik napon (ha a hétvégéket is beleszámítjuk, akkor a tizediken) már magamra sem ismerek.

Legfőképp a lelkiismeretfurdalás és az aggódás hiánya az, ami normális esetben aggasztana, de mivel nem aggódom, ezért nem tud aggasztani. (Na, ez aztán a magyaros megfogalmazás…) Ma már kifejezetten próbáltam rávenni magamat, hogy kicsit agyaljak a munkahelyi dolgokon, kicsit trenírozzam magam a nagytakarításra, amit a héten véghez kell vinni, de nem ment. Odáig jutottam el, hogy nyugtáztam, majd akkor nagy szívás lesz, de hála az égnek addig még van idő, ráérek ezzel akkor foglalkozni, amikor kipakolom a konyhaszekrényt, vagy amikor rám szakad az ég az irodában. El sem hiszem! Reggel ébresztő nélkül kelek. Ha van kedvem, elmegyek futni. Míg nyaraltunk, egy átlagos balatoni nyaralás kényelmében és tempójában csordogáltak a napok. A strandon nem tudtam aggódni a tökéletlen külsőm miatt (életemben először), a kajálásra vagy odafigyeltem, vagy nem. És ez sem foglalkoztatott igazán. Örültem a futásaimnak, a társaságnak, annak, hogy a víz még nekem sem hideg. Örültem a parthoz közeli téren a hangulatos szabadtéri koncertnek. A múzeumoknak, ahol jártunk. Örültem annak, hogy nincs tennivalóm, és nem gondoltam rá, hogy akár lehetne is. Talán ez jelenti azt, hogy az itt és mostban vagyok.

Talán ez az az érzés, ami a legjobban hiányzott a húszas éveimből, és ami most egy rövid időre visszalopta magát a szívembe és a tudatomba. Nagyon kellett már! Nagyon jó! Ha hosszú időre nem is lehet az enyém, a jövőben a szabadságok idejére becsalogatom újra. Ilyenkor kiürül az elme, a szív, felszabadul az ember lelke. Hogy hogyan adatott meg most ez nekem a semmiből, nem tudom. De hálás vagyok érte, és élvezem.

-Sorsgombolyító-

Kapcsolódó cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Legnépszerűbb