személyes véleménycikk
A múlt héten írtam először arról, hogy úgy döntöttem, áttérek a teljesen növényi alapú étkezésre. Mi vezetett engem erre? Olvasd el itt az erről szóló cikket! Na és mi a helyzet a húsokkal?
Ennek a cikksorozatnak az előző részben arról írtam, nekem miért könnyebb talán az átállás. Most nézzük, melyik állati eredetű alapanyaggal hogyan álltam eddig, és hogyan lesz ezután….
Húsok és halak
Ami a vízből jön…..
Már kiskoromban sem szerettem semmit, ami vízből jön. Soha nem ettem meg a halat, és talán ez gyerekként még megbocsájtható. Felnőttként hiába tudtam, hogy mennyire egészséges (valóban az? erre majd még kitérek), mennyire fontos lenne az Omaga 3, amit így egyszerűen tudnék bevinni a szervezetembe, rosszul voltam már a szagától is mindennek, aminek a vízhez volt köze (rákok, kagylók, polipok, tintahalak és társaik). Nem voltam rá büszke, de hát ez van.
Aztán kb. 10 éve elkezdtem búvárkodni, és ekkor kitaláltam egy jó kifogást, ami persze hülyeség volt, de jól hangzott: az ember nem eszi meg a merülőtársát. 🙂 Ezen mindenki jót mosolygott, és a téma le is volt zárva. Persze mindig is voltak olyan önjelölt barátaim, akik küldetésüknek érezték, hogy megszerettessék velem a vízi ízeket, de nem nagyon jött be.
Tarja, hátszín, és a combja…..
A húsokat tekintve más volt a helyzet. A marháért nem rajongtam, de a szárnyasokat és a disznóhúst kifejezetten szerettem. Viszont azt nem mondhatom, hogy a húst is hússal ettem, mint mondjuk a fiam. Ő élsportoló, és talán amúgy is ennek a 16 év körüli korosztálynak a jellemzője, hogy sokat esznek és az mindig hús legyen, ha megoldható.
Amúgy sem értem igazán, mi vezette az emberiség fejlett társadalmait odáig, hogy lassan az éttermekben már nem lehet húsmentes ételt rendelni, a menüzős helyeken a hét minden napján húsos étel van, annak kell válogatni, aki húsmenteset enne.
Erről nyilván nem az éttermek tehetnek, ők azt készítik, amire igény van. Mi, emberek vagyunk, akik nem tudjuk már hová fokozni a jólétnek hitt igényünket. Azt gondoljuk, hogy az év minden napján kijár nekünk ugyanaz a választék, hogy minden nap húst kell ennünk, hogy fenntartsuk a fizikai és szellemi fittségünket. Bizonyos éttermekben akkora adagok dívnak, hogy meg sem bírjuk enni. Pochner Ádám, a tatai Paltán Étterem séfje ebben a cikkében erről is beszél.
Forrás: www.canva.com
Mi öten vagyunk a családban, 3 16-21 év közötti gyerekkel. Ha egy vasárnapi ebédre csirkecombot veszek (kb. 2 kilót), néha elgondolkodom, hány állatnak kellett meghalnia azért, hogy mi max. 3-szor együnk belőle. Persze, most jönnek majd azok a hangok, hogy ezeket az állatokat erre a célra tenyésztették, és ez nem olyan, mintha a természetben szabadon élő élőlényeket ölnénk le. Tényleg ekkora lenne a különbség? 🤔
Nem fogok itt agitálni senkit, vagy arról győzködni, hogy mit teszünk a bolygónkkal a lassan mértéktelen állattenyésztéssel, csupán azt mondom, hogy régen sem ettek a nagyszüleink minden nap húst. Sőt, talán hétvégén, vasárnap került az asztalra csirke vagy disznó, a többi napon többségében növényi ételeket ettek, mégis voltak olyan erőben, hogy művelték a földeket, vágták a fát (jóval többen végeztek fizikai munkát, mint ma).
Tulajdonképpen mire is kell a hús?
Az előző cikkemben hivatkoztam a The Game Changers című Netflix-es filmre. Nagyon sok érdekes felismerést tartogatott számomra. Az egyik legfontosabb ezek közül az, hogy hogyan tudott elterjedni az egész világon az a (most már orvosilag igazolt) tévhit, hogy ha egészségesen akarunk táplálkozni, erősek, izmosak akarunk lenni, akkor sok állati fehérjét kell ennünk. Kutatások igazolják ugyanis, hogy azokban a húsokban és tejtermékekben, amit megeszünk, pont csak annyi fehérje található, mint amennyi abban a növényben volt, amit az állat megevett.
Ugyanakkor az állati eredetű ételek emésztésekor olyan anyagok szabadulnak fel a szervezetünkben, amelyek arra kifejezetten károsak, és lerakódásokat okoznak az erekben. Kicsit túlzásnak tűnik, de sok egészségügyi probléma okozója ez, és a test regenerálódását is nagymértékben lassítják.
Most akkor megint: nekem könnyű?
Igen, ha a húsokat veszem alapul, azt hiszem, nekem nem a legnehezebb az átállás. Itt szerintem mindig az a kérdés, hogy amikor életmódot váltunk, legyen az akármivel kapcsolatos, mindig a régi szokásainkat akarjuk-e visszahozni valami helyettesítővel, vagy felfedezzük az új helyzet adta lehetőségeket.
Konkrétan szólva: ha a rántott csirke ízét akarnám vegánként a számban érezni, és nem tudnám elfogadni, hogy pont ezt az ízt most nem kaphatom meg, akkor valóban nehéz lenne. Ha viszont úgy közelítem, hogy felfedezem, ez az életmód milyen, eddig még nem ismert ízeket tartogathat nekem, akkor (számomra) sokkal könnyebb.
Hogy ez demagóg duma-e? Nem tudom, majd kiderül, ennyi idő után lehet, hogy tényleg könnyű így állni hozzá. 🙂
Egy érdekes adalék ahhoz, hogy az ember nem fog lemondani a hús ízéről (és talán nem is kell). Bill Gates és Jeff Bezos egy olyan kis chicago-i cégbe fektetett tőkét, akik növényi hús előállításával foglalkoznak. Ebből a cikkből kiderül, hogy ez a két jó érzékkel megáldott üzletember már a jövő élelmezési alapanyagaként tekint a gombából előállított húshelyettesítőre. Számomra elég beszédes…
A következő cikkemben a tejtermékekről és a tojásról írok, ha ez tetszett, olvasd el azt is!
