2. rész – „Az élet a bajok ellenére sem szólhat csak a rettegésről.”

1300

Interjú Tamás Ritával
2. rész

Tamás Rita, a Ne pánikolj, sportolj! című könyv szerzője, az azonos néven működő facebook oldal működtetője és írója, a vele készült kétrészes cikksorozat első részében mesélt az életéről, a pánikbetegsége felett aratott győzelméről.

Ez azonban nem volt könnyű győzelem.  Rita mesélt róla, hogy neki is kőkeményen kijutott az élet nehézségeiből. Hosszú éveken keresztül küzdött a pánikbetegséggel, ami mellett szembe kellett néznie a házassága problémáival, a válásával, a teste fizikai betegségeivel, az egyedülálló anyákat gyakran sújtó egzisztenciális problémákkal is.

Az interjú folytatásában az egészséges életmódról, az életünkön való változtatás lehetőségéről alkotott nézeteivel ismerkedhettek meg.

Tudom, hogy nagyon tudatosan étkezel. Úgy tartják, hogy a bélrendszer állapota a pszichés állapotunkra és az immunrendszerünk működésére is nagy hatással van. Hogy látod ezt a kérdést? Az ép test elérése is vezethet ép lélekhez?

Igen, nem csak azok számára fontos a lehetőleg minél tisztább étkezés, akiknek életallergiájuk van, hanem azokra is jótékonyan hat, akik ilyen gondokkal nem néznek szembe, viszont javítani szeretnének az életminőségükön. Amúgy én is könnyelműbb voltam az utóbbi időszakban – persze csak magamhoz képest -, most épp egy tisztítókúrát csinálok és utána vissza is térek a régi, szigorú mindennapokhoz.

A sport a mindennapjaid részét képezi. Mit jelent számodra a testmozgás?

Ha röviden kéne válaszolnom, azt mondanám, hogy annyira az életem része, mint másnak a levegő, nincs élet nélküle. Ha hosszabban, akkor azt mondanám, hogy mindig mást. Ha feszült vagyok, megnyugtat. Ha szomorú vagyok, feldob. Ha leterhelt vagyok és elmegyek egyedül futni, olyan, mintha felszabadulnék a terheim alól, megkönnyebbülök és képes vagyok újra reálisan gondolkozni.

Sokan úgy gondolják, hogy nem oldható meg egyetlen probléma sem addig, míg a lelki gyökereit fel nem tárjuk, fel nem dolgozzuk. Mit gondolsz erről a vélekedésről?

Abszolút így van, addig minden csak pótcselekvés. A pánik, a szorongás, a stressz kezelésében kiemelten fontos a sport, de csak a sport nem elég.

A pszichés vagy testi betegséggel küzdő emberek jelentős része küzd lelkiismeret furdalással, önváddal, ami még nehezebbé teszi a gyógyulást. Szerinted létezik olyan praktika, amivel túl lehet lépni az önmarcangoláson?

Nekem az volt nagy felismerés, hogy mennyi minden múlik csak rajtam. Ez egyrészt ijesztő, hiszen nem lehet másra hárítani életünk kudarcait, másfelől elképesztően felszabadító. Hiszen ha rajtam múlik a változás, akkor mi a fenére várok.

Te milyen betegségnek definiálod a szorongást és a pánik zavart? Szerinted mindenki megtalálhatja a kulcsot a gyógyuláshoz, ha igazán akarja?

Sokan fordulnak hozzám segítségért és ez alapján azt látom, hogy aki nem is kiemelkedően, de legalább valamennyire intelligens, az képest feltenni magának a legfontosabb kérdéseket: Mi áll a gondok hátterében? Mennyire vagyok felelős én magam? Mit tehetek a gyógyulás érdekében? Aki erre nem képes, mert egész egyszerűen nem látja át, hogy miben van benne, az sajnos nagy valószínűséggel benne is marad.

Amikor valaki mentálisan és/ vagy fizikailag mélyponton van, nagyon nehezen találja a kiutat.  Ilyenkor van a legkevesebb erő az emberben, pedig ilyenkor lenne szükség igazán nagy erőtartalékra. Mit üzensz azoknak, akik problémával küzdenek, és változtatni szeretnének az életükön?

Én pont az ellenkezőjét látom. Sokan csak akkor indulnak el, ha már annyira rossz, hogy az addigi életüket képtelenek élni. A kicsit rossz, illetve a közöny nem jelent kellő motivációt. Persze azt szoktam mondani, hogy azért, ha lehet, ne várja meg senki a nagyon rosszat, hiszen onnan hosszabb út vezet a minőségi élet felé, legyen mentálisan vagy testileg nagy a leépülés.

Mit üzensz azoknak, akik a külsejükön, a testsúlyukon szeretnének változtatni, de ez idáig nem éreztek magukban erőt az első lépések megtételéhez?

Én azt a kérdést tettem fel magamnak, amikor halogattam és közben kellőképpen utáltam magamat, hogy akarok-e továbbra is így élni. Tudom-e cipelni annak a tehernek a súlyát, hogy én magam tudnék változtatni a sorsomon, de nem teszem meg. Az életben annyi szép és jó dolog van, de amíg az ember önutálatban él, nincs hozzáférése a szép és jó dolgokhoz, mert az önutálat olyan, mint egy szürke fátyol, mindent elhomályosít és elértéktelenít. Engem ez a felismerés segített elindulni az úton. Hajrá, mindenkinek!

Rita munkássága számomra azért annyira hiteles, mert habár kívülről néz rá a hozzá fordulók problémáira, a saját tapasztalatai okán pontosan tudja, mit élnek át a tőle segítséget kérő, az őt követő emberek.  Az életmódbeli tanácsaival kapcsolatban pedig csak rá kell néznünk, és látjuk, hogy amit mond, az működik. Véleményem szerint az általa felépített közösség sziklaszilárd alapját is ez a hitelesség adja. Sokan osztják meg velünk rajta keresztül a küzdelmeiket, a sikereiket, és ő alázattal közvetíti ezeket a történeteket.

A 2019-ben kiadott Ne pánikolj, sportolj! című könyvében olyan őszintén, olyan lendületesen és nyíltan írja meg a történetét, hogy az olvasó úgy érzi, mintha maga is a történet részese lenne, mintha az olvasott sorokkal együtt lélegezne. Észrevétlenül ivódnak belénk a mondatok, amik jó példával, reménnyel szolgálnak az arra rászorulóknak, és pozitív megerősítést jelentenek azok számára, akik már megvívták a saját harcaikat.

Ha Ti is inspirálónak tartjátok Rita szavait, tanácsolom, keressétek fel Rita facebook oldalát!

Kép: Canva

-Sorsgombolyító-

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét