1. rész – „Az élet a bajok ellenére sem szólhat csak a rettegésről”

2102

Interjú Tamás Ritával
1. rész

Tamás Rita személyében egy kiegyensúlyozott, harcos, kitartó, empatikus, sokaknak erőt adó embert ismerhetett meg az ország. Rita a Ne pánikolj, sportolj! nevet viselő facebook oldal megalapítója, lelke és az azonos címmel kiadott könyv szerzője. Újságíró, coach, tudatos életvitelt folytató sportember. Társadalmilag fontos ügyek élharcosaként áll előttünk. Emellett odaadó édesanya, és az idősödő szülei támasza.

A fenti sorokat olvasva nem is gondolnánk, hogy nem volt ez mindig így.  Nem is sejtjük, hogy Ritának kőkeményen kijutott az élet nehézségeiből.  Hosszú éveken keresztül küzdött úgy a pánikbetegséggel, hogy mindemellett szembe kellett néznie a házassága problémáival, a válásával, a teste fizikai betegségeivel, az egyedülálló anyákat gyakran sújtó egzisztenciális problémákkal is.

Ma mégis egy egészséges, sportos, független nőt látunk, aki miután megvívta a saját harcait, arra tette fel az életét, hogy másoknak is segítsen. Egy nőt, aki a könyvében, a facebook oldalán és különböző rendezvényeken, őszintén mesél az útról, amit bejárt, és amit ma is követ. Rita olyan ember, aki nem üres frázisokat közvetít felénk, hanem a saját példáján keresztül üzeni számunkra, hogy nincs lehetetlen. Hogy mindig, minden helyzetből van kiút. Nem csodát ígér, hanem azt mutatja meg, hogy a kitartás, a remény, a küzdeni tudás meghozza a gyümölcsét.  

Régóta terveztem, hogy megkérem, meséljen magáról a Sorsgombolyító olvasóinak. Nagy örömömre ez megvalósult.

Mit érzel, amikor összehasonlítod a tizenöt- húsz évvel ezelőtti Ritát a jelenlegi önmagaddal?

Gyakran el sem hiszem, hogy ugyanaz a kettő. Az a sok minden, ami történt velem, az alaptulajdonságaim némelyikén is tudott változtatni, ami nagyon ritka. Aki ismert akkor, azok közül senki sem látta bennem azt az embert, amivé váltam a nehézségek által.

Hitted volna akkor, amikor a poklok poklát jártad meg, hogy egyszer magad mögött tudhatod azt a korszakot?

Nem tudom, mi a jó szó rá, hit vagy bizakodás. Inkább úgy fogalmaznék, hogy annyira szörnyű volt a másik irányba vezető út, hogy arra semmiképpen sem mehettem.

Volt olyan pillanat, amikor a nehézségek közepette tisztán kirajzolódott előtted a kép arról, hogy Te igenis győztes leszel?

Nem. Távlatokban nem mertem gondolkozni. Nagyon fájt, ha egy olyan életre gondoltam, ami másnak megadatott. Egyik napról a másikra haladtam a változás útján, egyik pici céltól a másikig araszoltam előre.

Milyen belső erő vezetett Téged a kilátástalan évek alatt, mi adott hitet abban, hogy tovább menj az úton?

Ahogy már mondtam, úgy éreztem, hogy nincs más választásom. A pánik idején, amikor még nem volt meg a lányom, az vezérelt, hogy talán nekem is jutnak nyugalmasabb évek. Egyszerűen nem hittem el, hogy erre kárhoztat az élet. Amikor már megszületett a lányom, az iránta érzett szeretet volt az, ami megsokszorozta az erőmet. És élt bennem a boldogságvágy. Mivel gyerekként sportoltam, megtanultam, hogy ha az ember keményen dolgozik, az előbb-utóbb, valamilyen módon kifizetődik. Ezért, ennek a mélyen meghúzódó érzésnek a hatására voltam képes tényleg a legreménytelenebb helyzetekben is tovább küzdeni.

Mi az, ami a legnagyobb változást hozta az eddigi életedben?

A pánikbetegség, a férjem szenvedélybetegsége és az anyaság. Na és persze az ezekre adott válaszaim.

Mi az az öt mondat, ami jelenleg jellemez Téged?

Szívós vagyok. Semmiben nem vagyok kiemelkedően tehetséges, de ezt szorgalommal kompenzálom. A zsigeri szabadságvágyam megakadályozza, hogy konvencionálisan éljek. A változások, amelyeken keresztülmentem, alapja a kérlelhetetlen őszinteség önmagamhoz. Mindig arra vágytam, hogy ne féljek a haláltól, már nem félek.

Ha egy varázslattal visszapörgethetnéd az idő kerekét, és választhatnál könnyebb életutat magadnak, megtennéd-e jelen pillanatban?

Nem, mert emberileg nem hozhattam más döntéseket. Talán találhattam volna ideálisabb férjet, de életem utolsó percéig bántam volna, ha vele nem próbálom meg. Talán választhattam volna nyugodtabb hivatást, de a napilapos újságírás tett ennyire terhelhetővé és segített abban, hogy az írás az önkifejezés legfontosabb eszköze legyen a számomra. Nem mondom, hogy olykor nem bizonytalanodom el, hogy a máig igencsak nehéz hétköznapok helyett nem élnék-e kényelmesebb életet, de azokat a kompromisszumokat, amelyek egy ilyen kényelmesebb, gondtalanabb élethez kellenek, nem tudnék meghozni. Minden jó úgy, ahogy van.

Rita mesélt még az egészséges étkezéssel, a testmozgással kapcsolatos hitvallásáról. Elmondta, ő hogy definiálja a pánikzavart, és üzent azoknak, akik változtatni szeretnének az életükön. Pár nap múlva megosztom veletek az interjú folytatását is. Addig is, tanácsolom, hogy lapozzatok bele a Ne pánikolj, sportolj! című könyvbe, és keressétek fel Rita facebook oldalát!

Kép: Canva

-Sorsgombolyító-

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét