-kezdő sportolóknak-
Nagyon szeretném túllépni a futásban azt a fránya 5 km-es korlátomat, ami csak nem akar kitágulni. Még ezen a távon is kb. 5 percenként gyalogolnom kell, mert ekkor már folyton jelez az órám, hogy 185 fölé ment a pulzusom. A gyaloglással együtt viszont közel 7 percbe telik megtennem 1 km-t. Szóval … így küzdök magammal még ezen a rövidke távon is. Hogy lesz ebből valaha 10 km? Vagy -álmodni szabad- annál is több? Ez a második hétvége, amikor az újabb kis amatőr módszeremmel próbálkozom. Miután megvan az 5 km, 1 km-t gyalogolok, majd még 2 km-t futok.
Ehhez nekem már nem ad elég motivációt a magammal való megküzdés. Így új technikát választottam „agyban”.Végiggondolom, mi ez ahhoz képest, amivel a környezetemben sokan megküzdenek. A mai 2 km-em alatt sokat gondoltam a sógornőmre, aki hatalmas fájdalmak közt a napokban életet adott a második unokahúgomnak. A barátnőmre, aki ezen a forró nyáron a szülés kapujában áll. Az édesanyámra, aki pont 5 éve küzdött meg a rákkal. A közeli ismerősömre, aki annyit adott magából erőn felül, hogy tegnap a mentő vitte kórházba.Hát mi ez az 5 km, és mi ez a plusz 2 ahhoz képest, amin ők keresztülmennek?! Mire mindezt végiggondoltam, végeztem. Futva és gyalogolva megtettem 8 km-t. Magamért. És egy picit talán értük is.
-Sorsgombolyító-