Szék karfát markolós folytatásban tágul a Hang nélkül univerzum. Lassan, stílusosan és feszült csendben.
A Hang nélkült én egy érdekes családi vállalkozásnak gondoltam. A komikus és akciószínész John Krasinski horror filmet készít amiben a valódi felesége Emily Blunt az ő feleségét alakítja. Szárnybontogatás meg ráadásul horror műfaj nem igazán keltett bennem nagy reményeket. Piszkosul izgalmas moziélmény lett a vége, egy lezárással, ami folytatásért kiállt vagy rábízza a néző fantáziára magát.
Folytatás lett a vége és a rendező, feleségével együtt, újabb elismerést érdemel, mert pazar moziélményt nyújtottak ismételten. A visszarázódáshoz egy izgalmas előzmény prológust kapunk, majd a fókusz visszaszűkül a komoly veszteségeket elszenvedő családunkra. Fegyver van a kezükben, útra kell kelniük, a férfi karaktert pótolják egy meggyötört gyanús új arccal, de mégis ugyanaz a történet, mint korábban. Csendben kell lenni vagy meghalsz. A posztapokaliptikus világ apróságokkal tágul, de nem tűnik lassúnak, hiszen a feszült helyzetekkel az időérzék elveszik. Ügyes megoldás, hogy a tét nem több szörnnyel, vagy okosabb szörnnyekkel fokozódik, hanem az esetleges áldozatok útjai hirtelen más irányokat vesznek és ezzel az izgalom is hatványozódik, ugyanabban az időben, ügyesen megvágva. Az elcsépelt túlélő kommuna szorit is nagyon kellemesen hozza film. A csecsemő kérdés akit az első részben idegesített, annak itt sem lesz más a helyzet, de tény, hogy dramaturgiailag kihagyhatatlan ziccer. A film kifutása viszont túlzottan hasonlított elődjére, annyi különbséggel, hogy a folytatásnak most kétségtelen szükségét érzem és ez elvesz némileg az élményből, akárcsak az újdonság erejének hiánya.
Méltó folytatás, kétszeresen izgalmasabb moziélmény, az újdonság ereje nélkül. Minimális horror elemek, maximálisan feszült csend.
ELŐZETES:
POSZTEREK:
