Az idei évben nem vártuk a tanévzáró ünnepélyt. A kislányom számára véget ért az alsó tagozat. Már hetekkel ezelőtt is összeszorult a szívem, ha arra gondoltam, milyen nehéz lesz a búcsúzás a tanító nénitől Panni számára. Valójában számomra is, de ezt próbáltam titkolni a lányom előtt. Sőt, azt hiszem, hogy az osztály minden diákja és az összes szülő tartott ettől a perctől. Mert a tanító nénink túl jó volt.
Minden szempontból túl jó. Olyan pedagógus, amilyenből manapság nem sok akad. Olyan, aki minden gyermeket tiszta szívből szeret. Mindenkit elfogad, és senkit nem akar megváltoztatni. Olyan, aki érzelmileg is elérhető a diákjai számára. Aki mindenkit egyedinek, megismételhetetlennek és értékesnek tart. Aki csapatot kovácsol. Aki úgy tanít, hogy a gyerekek imádják a vele töltött időt. Aki úgy dorgál, hogy még abban is szeretet van.
Különös, és egyben nehéz négy évet élt meg ez a kis csapat. Az első osztályt követő nyáron az akkori tanító néni halálával néztek szembe. Ő angyalként kísérte őket a második osztályba. A veszteségen az addig napközis, aztán már délelőttös tanító néninkkel osztoztak a gyerekek. Az ő segítségével birkóztak meg a bizonytalanságukkal. Azt hiszem, olyan kötelék alakult ki köztük ebben az időben, ami ritkaságszámba megy. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy egyszemélyben vezette át a gyerekeket a nehézségeken.
Nem sok idő jutott a biztonságra, harmadik osztályban beköszöntött a Covid, és a másfél évig uralta az osztály életét. A tanító nénink ebben a helyzetben is úgy állt helyt, hogy jobbat nem kívánhattunk volna. Ő volt az egyetlen, aki ott volt, amikor ezek a gyerekek az ovit követően beléptek az iskola ajtaján, és aki velük volt most is, amikor véget ér az alsó tagozat. Ő volt számukra a biztonság, a szeretet, az elfogadás.
Nehéz volt a búcsú. Nagyon nehéz. Azt hiszem, Éva néni 20 év múlva is gyakran eszébe jut majd a gyerekeinknek. Hiszen nem csak tantárgyakat tanított. Szeretetet, egymás elfogadását, összetartást, csapatszellemet is tanultak tőle a diákjai. Olyan alapokat adott számukra az emberi értékekről is, amiket felnőttkorukban is hasznosítani tudnak.
Ahogy ő mondta tegnap:
„Nem búcsúzunk, csak új feladatot kapunk.”
A gyermekeink egy önállóbb szakaszba lépnek. A leendő kis elsősök pedig jobb helyre nem is kerülhetnének.
-Sorsgombolyító-
