Amikor a szívekben is kisüt a nap

310

A kisváros utcáin hatalmas volt a reggeli nyüzsgés. Az levegő langyos volt, az égbolt világoskék színben pompázott. A szülők és a gyerekek vidáman vonultak az iskola felé. Mindenki csicsergett, az emberek mosolyogva köszöntötték egymást. A rohanó léptek is veszítettek a feszültségükből, és a sok- sok láb lágyan, szinte a földtől elemelkedve járta a szokásos útját. Újra használatba kerültek a bicajok, rollerek.

Olyan hétköznapi, és mégis annyira más volt ez a reggel! Mintha Csipkerózsika álmából ébredt volna fel a város minden lakója. Mintha hétköznap reggel hétkor lett volna mit ünnepelni. És volt is! A zordra sikerült tavasz után elérkezett a nyári meleg. Az esős hetek után kisütött a nap. A maszkba zárt arcok újra láthatóvá váltak. Az elrejtett félmosolyok helyén üde mosolygás ült az arcokra. A máskor oly nehéz iskolatáskába már kevesebb tankönyvet kellett bepakolni. Az odavetett köszönés helyett őszintén kívántak egymásnak jó reggelt az emberek.

Mert belül is úgy érezték, hogy ez a reggel jó! Mintha egy nehéz időszak zárult volna le az elmúlt éjszaka, és mintha egy felszabadult nyarat hozott volna el az a hajnal. Mintha aznap reggelre minden szívbe boldogság költözött volna. Ami régen megszokott volt, de az elmúlt időben remélni sem mertek az emberek, az mégis bekövetkezett. Ez a rohanós hétköznap reggel hitet adott a városka minden lakójának. Hitet abban, hogy minden jóra fordul! És abban is, hogy a leghétköznapibb jelenetek is tudnak örömet okozni.

-Sorsgombolyító-

www.canva.com

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét