-Drágám, hogy érzed, kényelmes ez a póló?
-Igen,Mama!
-A másik is tetszik?
-Tetszik, de azt mondtuk, hogy egyet veszünk.
-Azt mondtuk. De nézd meg az árcímkét, mennyibe kerül? Nekem nincs itt a szemüvegem.
-1200 Ft.
-Akkor belefér. Azon a harmadikon mi az a minta?
-Fejhallgató.
-Hát, én nem látom rendesen, de biztos úgy van. Azt is szeretnéd kisunokám?
-Nem, mama! Ne költsél el annyi pénzt.
-Nekem te minden pénzt megérsz, drágám. Meg aztán anyádnak is könnyebb, ha nem neki kell megvenni. Na , de gondoljunk a testvéredre is. Szerinted ilyenek jók lesznek neki is?
-Tuti tetszik neki mama, de az már úgy nagyon drága. Vegyünk mindegyikünknek egyet.
-Nem baj kisfiam. Úgyis hamar elkoszolódik meg ki is kopnak ezek. Nem olyanok már ezek a ruhák, mint régen.
-Hogyan koszolódik el?
-Hát amennyit ti futkároztok, hemperegtek, idővel a füvet se lehet kimosni. Veszek neked is hármat és viszünk a testvérkédnek is.
-Ő a szülinapjára kapja? -Nem drágám! Most megkapja, hagy örüljön neki.
-Mama, mindig olyan jószívű vagy!
A szomszéd próbafülkéből hallatszott át ez a párbeszéd egy üzletben. Egy szívbéli nagymama- unoka kapcsolat egy momentuma. A nagymamából a jószívűség, a gondoskodás áradt, a kisfiúból a szeretet és a hála. A gyermek részéről semmi követelőzés, a mama oldaláról semmi fukarkodás nem volt tapasztalható. Megnézhettem volna, kiket takarnak a hangok, amikor kijöttek a fülkéből. De nem akartam. Ez így volt szép, így volt kerek.
-Sorsgombolyító-