Tapasztaltál már olyat, hogy egy szimpla hétfőn valaki megdicsérte a hajad, a ruhád, a mosolyod, vagy egy elvégzett feladatodat, és neked ettől az aprócska őszinte bóktól vidámabb lett a napod? Bizonyára igen.
Emlékszel olyan pillanatra, amikor te tettél kedves megjegyzést a másik ember felé, és érezted, hogy ezzel a rövidke mondattal bearanyoztad a napját? Biztosan volt ilyen is.
És olyan emléked van-e, amikor egy röpke pillanat erejéig magadban megjegyezted, mennyire szép valaki, mennyire kedvesen bánik másokkal, mennyire csinos aznap, de ezt a gondolatod nem öltötted szavakba, mert rohantál, vagy mert eszedbe sem jutott kimondani a gondolatodat? Valószínűleg nem is egyszer fordult ilyen elő.
Pedig ami nekünk csak egy kedves gesztus, az másnak megédesítheti a napját. Ami tőlünk csak egy röpke elismerés, arra más talán régóta vágyik. Ami nekünk csak egy pillanat, az valakinek megváltoztathatja az önértékelését. Ami tőlünk csak egy dicséret, az valakit még keményebb munkára sarkallhat.
Képzeljük csak el, mennyit jelent egy gyermeknek, ha észrevesszük, hogy aznap szebben kerekítette a betűit, és ezt a tudtára is adjuk! Mennyit jelent egy nőnek, ha megdicsérjük, amikor csinosnak látjuk! Mennyit jelent egy alkalmazottnak, ha tudatjuk vele, hogy látjuk és értékeljük a munkáját! Mennyit jelent egy bolti eladónak, ha elismerjük a türelmét! Naponta megannyi pillanat adódik, amikor szebbé varázsolhatjuk mások életét. Amikor motiválóan hathatunk rájuk egy-egy mondattal is!
Járjunk nyitott szemmel! Ne vegyünk mindent olyan természetesnek! Tudjunk dicsérni! Tudjunk őszintén örülni a másik sikerének, és ezt formáljuk szavakká az irányába! Merjük kimondani, ha szépnek látunk valamit a másik emberen. Irigykedés helyett elismeréssel forduljunk egymás felé!
Hiszen egy apró dicséret is csodákra képes!