A tegnapi cikkben arról írtam nektek, hogy nem az a baj, ha elakadunk, hanem az, ha benne ragadunk abban az állapotban. Öt pontban soroltam fel azokat a lépcsőfokokat, amiket én az újrakezdés témában fontosnak tartok.
Ma egy konkrét példát írok le nektek: Tavaly márciusban, a pandémia kezdetekor kezdtem el futni. Ha az iskolai tesi órákat nem vesszük bele, akkor életemben először. Volt egy edzéstervem, ami alapján év végére már szép teljesítményt érhettem volna el. Ezzel ellentétben a nyár végére 5-7 kilométerig jutottam.
Az a pár kilométer is hatalmas kihívást jelentett minden alkalommal. Szörnyen nehéz volt elindulni, mert tudtam, hogy nem lesz kellemes. A futás közben mindig volt egy pont – már az első kilométer után-, amikor úgy éreztem, ennyi, elég volt. Nekem ez nem való. Aztán csak mentem tovább. Ki akar átöltözni, futó cipőt húzni egy nyamvadt kilométerért? Mit tehet ilyenkor az ember…megy tovább… jobb napokon imádkozik, hogy kibírja, rosszabb napokon szívből irigyli azokat, akik könnyed léptekkel húsz kilométereket is lefutnak. Egy valami azonban mindig ugyanolyan volt: a futás végén érzett sikerélmény. Csak én éreztem, hogy számomra ez milyen nehéz volt. Csak én éltem át, hogy az utolsó utáni erőmet is beleadtam. Csak én vittem véghez, amit elterveztem. Ilyenkor szívből örül az ember. Ilyenkor nem hasonlítja magát az ügyesebbekhez, a gyorsabbakhoz, csak szimplán boldogság tölti el az egész testét.
Igen ám, de az év második felében a futások ritkultak, majd elmaradtak. Hozzám is beköszöntött a covid. Aztán jöttek a hidegek. Aztán jött a karácsony. Később sok volt a munka. Majd belobbant a betegségem. Aztán….sorolhatnám… Volt közte valós ok, volt közte kifogás is.
Pár hete, mikor a hűtőszekrényre kifüggesztett listára néztem, amin az idei év céljai sorakoztak, a sírás kerülgetett: 2021-re a félmaratont tűztem ki célul. Ehhez képest 2021 áprilisában a 2 kilométer is elérhetetlennek tűnt. Letettem a futásról. De nem tudtam elengedni. Normál esetben rég el kellett volna búcsúznom valamitől, amire ennyire nem megy. Ami – miközben csinálom- hatalmas küzdelem, és a nagy küzdelem árán is csekély eredményre jutok.
Ehelyett felkaptam a futócipőmet és útra keltem. Újrakezdtem. A nulláról. Csinálom. A 2021-es célt át kellett formálni… Újra 5 kilométerben gondolkozom. Legjobb esetben elérhetem a 10 kilométert. De mégis jobb így, mintha az egészet elengedtem volna.
Szóval…van újrakezdés! Döntés kérdése. Kezdd újra Te is, amit egyszer már feladtál!
-Sorsgombolyító-