Mindenki életében vannak mélypontok. Van, amikor elfogy az akaraterő, a motiváció, és egyszerűen nem mennek a dolgok. Úgy érezzük, hogy a feladatok sora végeláthatatlan, hogy nem tudunk eleget tenni a külső és a belső elvárásoknak.
Nem az a kérdés, hogy megtorpanunk-e időnként. Hanem az, hogy el tudunk-e rugaszkodni? Fel tudunk-e állni? Fel tudjuk-e szívni magunkat, és el tudjuk-e lépésről lépésre kezdeni azt, ami félbe maradt, vagy amihez hozzá sem tudtunk fogni.
1.
Az első lépés az elfogadás. Muszáj elfogadnunk, hogy ez van. Abból az állapotból kell kiindulni, amiben épp vagyunk.
2.
A második lépés, hogy türelmesnek kell lennünk magunkhoz. Ha ostorozzuk magunkat, attól nem lesz jobb.
3.
A harmadik lépcsőfok az időtartam kijelölése. Kell egy határidő, amíg megengedjük magunknak, hogy fáradtak legyünk. Amíg megengedjük magunknak a fásultságot. Ez nyilván ne fél nap legyen, de ne is két hónap. Amikor az egy- két hetes türelmi idő lejár, még ha fáj, akkor is lépni és cselekedni kell.
4.
A negyedik lépés a fokozatosság. Nem tanulhatunk meg egy nap alatt egy idegen nyelvet. Nem futhatunk le egy félmaratont első nekiiramodásra. Elszántság, kitartás, rendszeresség és idő. Ezekkel a tényezőkkel számolnunk kell.
5.
Az ötödik, és nagyon fontos lépés, hogy legyünk büszkék magunkra minden egyes napon, amikor megtettük azt, ami a célunk eléréséhez közelebb visz minket. Töltsön el örömmel minket minden apró lépés, amiért megküzdöttünk!
-Sorsgombolyító-
