A Monster Hunter – Szörnybirodalom a nagyvászon miatt lázba hoz, majd szépen elenged.
Óriási előnnyel indult a film, hiszen több mint fél éve nem láttam nagyvásznat. Ideális nyitófilmnek mondható, gigantikus szörnyekkel. Milla Jovovich és csapata átlép egy portálon, amely az ‘új világba’ repíti őket. Ebben az idegen világban ahová lépnek szörny terem és igyekeznek hazajutni, de az esélyek csekélyek, hiszen az első csetepaténál már látszik, hogy komoly túlerővel állnak szemben. A gyengébb vizuális effektek sem zavartak, hiszen a moziélmény egyértelműen hiányzott, de idővel már fárasztott, mind a történet, mind a karakterek egymás közötti interakciói. A látvány hiába gigászi, a néhány héttel ezelőtt, még otthon látott, Godzilla v Kong kreativitásban kenterbe veri. Pár komiszan vicces poénon kívül az emberi oldal itt is képes fájdalmat okozni, a végén már megjelenésükben is. A film a Monster Hunter számítógépes játék alapján készült, amiben nyilván jó szórakozás szörnyekkel viaskodni, de a vásznon a kis ember kontra óriásszörny párosítás enyhén szólva komikus. Godzilla Kong ellen, vagy a Tűzgyűrű Jager robotai a Kaijuk ellen méltó ellenfelek, ami a Szörnybirodalomban nagyon hiányzik. A zenét ellenben kiemelném, Paul Haslinger nagyon hangulatos dolgot kreált ezen a téren, így egy szebben fényképezett jelenet hangos zenével mindig azt sugallta: de jó újra a moziban.
Hosszú mozis kihagyás után jó szórakozás a Szörnybirodalom, de egy normális mozi szezonban nagyon elveszne.
ELŐZETES:
POSZTEREK:
