KezdőlapEgészségLélekAnyaként anyák napján

Anyaként anyák napján

Gyönyörködöm a lányomban. Hosszú, fényes, mogyorószín hajában, kifejező őzikebarna szemeiben, arányos arcvonásaiban. Alig fél fejjel alacsonyabb nálam. Tizenegy éves lesz. Felnézek rá az igazságérzete, az egyéni gondolatai, a barátságról alkotott véleménye, a hűséges természete miatt. Morgolódom a dacosságán, a kamaszokra jellemző lustaságán, az olykor flegma válaszai miatt.

Tizenegy évvel ezelőtt ezekben a napokban még egy testben éltünk mi ketten. Tele voltam várakozással, kíváncsisággal és félelemmel. Aztán pár hónappal később, azon az őszi éjszakán, mikor először a karjaimban tartottam őt, elillant az anyaságra való képességemmel kapcsolatos összes kételyem. Attól fogva olyan, mintha ő mindig is az életem része lett volna.

Mintha ott lett volna azokon az anyák napi vasárnapokon is, amikor kislányként szavaltam hálám és szeretetem jeléül az édesanyámnak és a nagymamámnak az ünnepi istentiszteleten. Amikor hosszú éveken át az udvarunkban ugyanarról az orgonabokorról szedtünk virágot nekik a testvéreimmel, és ők minden évben úgy örültek a jól megszokott csokornak, mintha először kaptak volna ilyet. Csodaszép emlékek ezek. Néhány versre a mai napig emlékszem, és a verssorokkal együtt bukkan fel bennem annak a végtelen szeretetnek és hálának az érzése is, amit minden igyekezetemmel közvetíteni szerettem volna feléjük. Aztán felnőttem, és magam is édesanya lettem.

Áldásként éltem meg, hogy egy éven át együtt lehetett ezen a földi világon négy generáció. Az élet vége felé tartó nagymamám és az élet kezdetén járó kislányom. Kettejük közt pedig az édesanyám és én.

Most, 2021 májusában édesanya és gyermek vagyok egyszerre. A legszebb kombináció. Amíg édesanyám él, a lelkem egy része gyermek maradhat. Gyermek vagyok, akinek mindig van hova hazamenni, akinek az édesanyja az egyik támasza és biztos kikötője. Édesanya vagyok, aki azt a biztos támaszt és feltétel nélküli szeretetet adja tovább, amit ő maga is megkapott. Édesanya, aki végtelenül hálás amiatt, hogy megadatott neki az anyaság.

Ez a bő tíz év úgy repült el, mint egy pillanat. Ha kritikusan nézem, ezer hibát követek el. Lehetne jobban, következetesebben, lehetne szigorúbban, más szempontból pedig még odaadóbban és lazábban. Csinálom, ahogy tudom. A szívem minden szeretetével. Bízom benne, hogy talán ez utóbbi a legfontosabb.

-Sorsgombolyító-

Kapcsolódó cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Legnépszerűbb