A strandszezonon kívül is megveszünk a lángosért, úgyhogy muszáj időnként itthon előrukkolnom vele, és még egyszer sem volt olyan, hogy ne fogadta volna kitörő lelkesedés az ötletet. Egy egyszerű kefíres lángos bármikor jöhet!
Hogy általában mikor kíván rá az ember? Hát persze, hogy este! (Nekiállni is leginkább akkor van rá idő). Szólok előre, hogy nagyon durva a cucc, tehát aki a „csak saláta” jellegű fittness vacsorákhoz van szokva, az esti órákban neki se fogjon. Viszont ha fokhagymafelhőben akarod átérezni a strandbüfék hangulatát és a pároddal mindketten lenyomtok egyet, tuti boldogsághormonok tömegei fognak ellepni benneteket (egyéb esetben a fokhagymafelhővel az esti összebújásnál lehetnek gondok 🙂 ).
Az elkészítése viszonylag egyszerű, a legtöbb időbe az telik, amíg a tészta megkel.
Hozzávalók 7-8 kefíres lángoshoz:
- 4,5 dl (1 nagy pohár) kefír
- 1 dkg cukor
- 2,5 dkg élesztő
- 50 dkg liszt
- 3 egész tojás
- 1,5 dkg só
- kb. 15 dkg liszt szóráshoz, beleforgatáshoz
- étolaj (a bő zsiradékban sütéshez)
- 20 dkg reszelt sajt (fajtája ízléstől függ)
- 25 dkg tejföl
- 2 gerezd fokhagyma
Hogyan fogj neki?
Első lépésben az élesztőből kovászt kell készítenünk, ami egyszerűbb, mint amilyen tudományosan hangzik. Ez nem az a kovász, amit Szabi, a pék nevelgetett együtt háziasszonyok ezreivel a tavalyi karantén időszakban (engem is beleértve 🤭). Egyszerűen a kefírt a cukorral egy tálba öntöm, a mikróban kb. 1 perc alatt meglangyosítom, majd belemorzsolom az élesztőt. Elkeverem annyi liszttel, hogy kb. tejföl sűrűségű masszát kapjak, és várom a csodát, vagyis hogy az élesztő megemelje a kefírt. Ez kb. 10 perc. (Érdemes akkora tálat választani, hogy nem másszon ki a tálból.)
Egy nagyobb tálba beleöntöm a maradék lisztet, hozzáadom a tojásokat, a sót, és a megfuttatott élesztős kefíremet. Tésztát dagasztok belőle. Amikor szépen összeállt, a tetejét meghintem liszttel, és letakarva kb. fél órát kelesztem. Ezzel a munka dandárja meg is van. 🙂
Már csak ki kell sütni!
Egy serpenyőben annyi olajat hevítek, hogy a lángosok szépen úszkáljanak benne (edényfüggő, kb. fél liter olaj kell hozzá). Fontos, hogy le tudjam majd takarni, mert akkor jönnek fel legszebben a lángosaim, ha a sütés első részében fedő alatt tartom.
Amikor az olaj forró már, a lángostésztából lisztezett kézzel az öklömnél kicsit kisebb gombócot szedek ki, amit lisztben megforgatok, majd a kezeim között kilapítom, húzom, hogy lángos formát kapjak. Én úgy szeretem, ha a szélein kicsit vastagabb, a közepén vékonyabb. (Ha kiszakad, akkor sincs tragédia 🙂 )
Beleteszem a forró olajba, rögtön letakarom, és addig sütöm, amíg az alsó oldala szép aranybarnára sül. Ekkor megfordítom, és ilyenkor a fedőt már nem teszem vissza rá. A sütés tulajdonképpen nagyon gyors, darabonként max. két-három perc. Papírtörlőre szedem őket egymás után (egyszerre csak egyet sütök).
Én a foghagymát egyszerűen csak fokhagymanyomón átnyomom, majd ebből kés hegyével teszek rá, amennyit szeretek. Jöhet a tejföllel való kenés, majd a reszelt sajt, ki mennyivel szereti.
Nem tudom, tudnék-e lángos nélkül élni, szerencsére nem úgy látom, hogy kellene. 🙂 Az biztos, hogy szegényebb lenne a világ és a gasztronómia, ha nem lenne. (Lásd pl. Széll Tamás 2013-as Bocuse d’Or menüsorában is szerepelt- persze nem ez a verzió 🙂 )
Egy villámgyors sajtos palacsinta jöhet? Kattints át!
