A Netflix új thrillerében kevésbé a múlt kísért, inkább a jelen kuszálódik össze annyira, hogy vérengzés a vége.

A Kísértő múlt alapfelállása nem is lehetne sablonosabb. Egy három tagú család, a férj munkalehetősége miatt, egy kisvárosba költözik és vesznek egy bazi nagy régi házat, aminek múltja van. Adott, hogy kísértet lakta, mert ami ott történt a múltban az ronda dolog. Mindenki tud is róla, csupán a feleségnek (Amanda Seyfried) kell morzsáról morzsára felgöngyölíteni a túlvilági jelenések okát. Van rá lehetősége, mert egész nap otthon van és izgulhatunk közben, hogy higgyenek neki, mert nem éppen kiegyensúlyozott személyiség.

Hiába a sokadszor eljátszott szituáció, a film meglepően fenntartja az érdeklődést. A 80-as évek és a kisvároska miliő egyértelműen passzol a hangulathoz. A kísértet história része mértékletesen megmarad borzongatós hangulatfokozásnak, felesleges néző ijesztegetés nélkül. A thriller vonalon van a hangsúly, ami egyenletesen adagolja a feleség, a férj és összeségében a házasságuk problémáit, majd becsatlakoznak a helyi lakosok is a kavalkádba. A végére annyira sok stikli gyűlik össze, hogy a vérfürdő elkerülhetetlen, de ezen a téren is elkerüli a film, hogy a horror zsánert rá lehessen húzni. A megfelelő dózis mindenből elvet csupán a történet kifutása nem tartja és itt hoppon maradhatnak a földhöz ragadt megoldások kedvelői. Némileg hoppon maradtam én is, de ha ‘az út a lényeg és nem a cél’ örök bölcsességet elő veszem, akkor a Kísértő múlt kellemes két óra volt, talán még egy minisorozat formátumot is elbírt volna. Félni nem kell tőle, de hiába a spirituális töltet, csodát várni sem kell.

ELŐZETES:

POSZTER:

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét