Ez az első közös tavaszuk. Egy éve ilyenkor érezte úgy, hogy valami megváltozott. Pár napig nem tudta, mi történt, majd a két csík azon a bizonyos teszten kimutatta a változás okát. Két éve várt arra a pillanatra, így az akkor egész szívét és testét elöntő boldogságra azóta is tisztán emlékszik. És elevenen él benne annak az estének az emléke is, amikor alig bírta kivárni, hogy a férje hazaérjen. Majd mikor otthon volt, nem tudta, hogy fogjon hozzá. Már ezerszer elképzelte az elmúlt hónapok, évek során ezt a jelenetet, most mégis kiszáradt a szája, és úgy érezte, nem jön ki hang a torkán az izgalomtól. Múltak a percek, az órák, és ő kereste a szavakat, és kereste a saját hangját, ami mintha elillant volna a testéből. A férj sejtette, hogy valami készülődik, de jól ismerte a feleségét. Érezte, hogy fontos dologról lehet szó, és azt is tudta, hogy nem szabad siettetnie őt. Az ágyban aztán a nő odasimult a férfihoz, és halkan annyit mondott: „Ma már hárman alszunk.”
Azóta eltelt egy eseménydús év. Közösen tapasztalták meg a várandósság örömeit és nehézségeit, ismerkedtek a pocakban lakó új élettel. Mikor eljött az ideje, együtt élték végig a szülés óráit. Végül megpillanthatták a kisfiukat, és mindketten tudták, új fejezet nyílt az életükben. Mire hazaértek a kórházból, az őszvégi hideg, szürke idő uralta a napokat. Bent a házban azonban meleg volt, béke és boldogság. Eltelt a karácsony, lassan megérkeztek az első napsütéses délelőttök.
Most tavasz van újra. Újjászületést, vidámságot, boldogságot ígérő tavasz. Az arcát melengető napsütésben a babakocsit tologatva – benne az édesen szundikáló kisfiával- úgy érzi, ennél többet nem is kívánhatna. Az ő boldogságukba most nem rondíthat bele a külvilágban dúló káosz. Sokkal fontosabb időszak ez annál, minthogy teret engedjenek a külvilág zajának. Minden rossz kívül marad. A gondolataikat és érzéseiket boldogság és hála tölti ki.
www.canva.com
