Az új Mortal Kombat film egy laza kombóval kinyírta elődjét és ezzel méltó feldolgozása lett egy legendás játéknak.
Az elégedettségem nem pusztán onnan eredeztethető, hogy jól szórakoztam. A Mortal Kombat volt a játékgép a balatoni strand büféje mellett, amely szüleim összes költése utáni visszajárót elnyelte. A Mortal Kombat II. volt a játékszoftver, amiért Budapestre zarándokoltam és az egyik, vagy akkor egyetlen, 576kByte boltban megvettem eredeti kiadásban PC-re. A Mortal Kombat 3 viszont már kimaradt. A Mortal Kombat filmen remekül szórakoztam tizenéves fejjel 1996-ban, de már gyerekként is sérelmeztem Scorpion és Sub-Zero bénaságát, Goro persze tetszett, de felnőttként fel sem fogom, mit élveztem rajta egyátalán, a zenéjén kívül.
A fenti szép és megszépült emlékek alapján a filmnek keményen helyt kellett állnia, mert elvárásaim voltak.
Első menet. A játék esszenciája, amin nem kell szépíteni, a vér és kegyetlenség végre megjelenik a filmben. Enélkül értelmetlen is lenne bármiféle újabb feldolgozás. A verekdések vagy nevezzük összecsapásoknak állandóak és amennyire csak lehet, hűek a játékhoz. Nyilván filmen visszafogottabb a mozgás. A karakterekből egy remek csokrot kapunk, mindenki ismerős, néhányuk szereposztását némileg fiatalnak találtam, de vannak köztük tökéletesek. Ráadásul a legjobbak között van Sub-Zero és Scorpion is. A kettejük párosa kifogástalan, minden tekinteben. Megjelenésük a filmben azonnal mindent és mindenkit háttérbe szorít és történetük pazarul összekapcsolja őket. Látványban a Sub-Zero fagyasztások és Scorpion szigonyozások a csúcs. A többiek inkább csak úgy be vannak dobva, talán a Sonya, Jax és Kano trió kap komolyabb hátteret, de drámai dolgokra senki ne számítson, hiszen minek is. Két mondat háttérsztori és mehet a bunyó, ez a Mortal Kombat. Egy dolog még fontos a teljes képhez, a kivégzések. Nincs ok panaszra e tekintetben sem, aki elindítja a filmet ismerni fogja ezt a részét is és azt kapja amit vár. Fatality-ket, pontosan úgy, ahogy már láttuk, csak nem filmen.
Második menet. A történetet amennyire csak lehet felturbózták, de mit is lehet kezdeni egy viadallal, ami eldönti az emebriség sorsát verekedések által. Semmit. Nem lehet rajt variálni és nem lesz jobb soha, hiszen egy verekedős számítógépes játékból indulunk ki. Ha megváltoztatjuk a másik oldal sérül, hát maradjon egyszerű. Az ára ennek viszont az, hogy akinek semmi köze a videojátékhoz az nem igazán fog tudni elmélyülni a két egymásnakfeszülő banda háborújában, komolyan venni a tétet, szimpatizálni bárkivel is vagy várni az esetleges folytatást. Szerintem kihozták belőle amit lehet és számomra ez elég. A zenei téma maradt az eredeti, de felújított Techno Syndrome szerencsére nem dübörög végig, ezzel elkerülve a régi film egyszerűségét megidézését. Az előzetessel viszont teljesen eladták a filmet. Ugyanis szinte benne van minden igazán nagy jelent, azaz egyszer már láttam minden, amit nagyon vártam. Csupán gyorsvágásban.
Az új Mortal Kombat film nem egy makulátlan győzelem, azaz nem ‘Flawless Victory’, de egy kimondottan rajongóknak készült extra szórakozás. Ráadásul a történetben tartogatnak még anyagot folytatásokra, de ott sem lesz több szerintem, mint rengeteg remek Fight! és véresebbnél véresebb ‘Finish Him!’.
Végig élveztem az egészet, az elvárásaim teljesültek, minden benne van, amire egy Mortal Kombat szimpatizáns vágyik.
ELŐZETES:
POSZTEREK:
