– gondolatok az autizmus világnapjára –
„Próbáld az autizmusomat nem egy képesség hiányaként, hanem egy másfajta képességként felfogni. Ne az autizmus húzta határokat nézd, hanem a sok jót, amit kaptam tőle.” (Ellen Notbohm)
Április 2-a az autizmus világnapja. Az autizmus egy olyan szerteágazó és széles spektrumon mozgó zavar, amit szinte lehetetlen egyetlen mondattal körül írni, definiálni. Az autista személyek jellemzően három fő területen, a kommunikációban, a szociális interakciókban és a rugalmas viselkedés- szervezés terén különböznek másoktól. A tünetek jellemzői és az állapot súlyossága is széles skálán mozog. Van olyan autista embertársunk, aki kívülálló szemmel kicsit furcsán viselkedik, mindemellett kiemelkedő teljesítményt nyújt bizonyos területeken. Élnek köztünk olyan autista emberek is, akik számára nagyon nehéz, vagy akár lehetetlen minden olyan emberi interakció, rugalmasság alkalmazkodás és életvezetés, ami a hétköznapi ember számára teljesen természetes. A szakemberek mellett az érintett családok látnak csak igazán bele, mit jelent autistaként élni ezen a világon. Az autizmus szimbólumává a kék szín és a puzzle vált.
Én most az elfogadásról szeretnék írni Nektek. Hiszen ez egy számunkra apró gesztus és attitűd, de sokak számára életmentő dolog, amivel megkönnyíthetjük a különleges, vagy valamilyen nehézséggel élő embertársaink mindennapjait.
Ahányan élünk ezen a világon, annyi élet, annyi lélek, annyiféle gondolkodás létezik. Mindenki egyszeri és megismételhetetlen! Mindenki értékes! Mindannyian más szemmel látjuk a világot. Ha mindenki ugyanúgy érezne és gondolkodna, nem születnének hatalmas felfedezések, az emberiséget előbbre vivő találmányok. Nem csodálhatnánk ámulattal festményeket a múzeumokban, nem olvashatnánk olyan könyveket, amik a képzelet világába repítenek bennünket. Nem születnének olyan zenei alkotások, amelyek a zenei hangok nyelvén szólnak hozzánk. Nem állhatnánk meg olyan épületek előtt, amiknek a terve egyetlen ember fejéből pattanhatott csak ki. Nem léteznének olyan matematikai képletek, melyek új irányt mutatnak. Nem tapasztalhatnánk meg azt a típusú különlegességet és egyediséget, amit az átlagember nem, de egy mássággal élő embertárs megadhat a környezetének. Ha mindannyian ugyanolyanok lennénk, mi döntené el, kiből lesz orvos, kiből tanár, kiből üzletember vagy politikus? Ki alkot a két kezével bútorokat, ruhákat vagy házakat, kiből lesz szakács, kertész, bolti eladó? Mindenki mást ad az emberiségnek. Mindenki a saját életén keresztül szolgál, tanít, mutat példát másoknak. Mindannyian a saját nehézségeinket éljük meg nap, mint nap. A nehézségből egyeseknek kevesebb, másoknak több jutott.
Tehát, ha olyan embertársaddal találkozol, akinek a külseje vagy a viselkedése nem mindennapi, ne ítéld el! Ne fordulj el!
Lehetséges, hogy ő képtelen kapcsolatot teremteni veled. Lehetséges, hogy nem beszél, vagy nem tud a szemedbe nézni. Lehet, hogy számára létfontosságú, hogy a buszon minden nap ugyanazon az ülésen utazhasson. Lehet, hogy csak a bejáratott útvonalon tud közlekedni. Lehet, hogy a homokozóban egy helyben ücsörög órákon át. Lehet, hogy képek segítségével tudja érzékelni a világot, és a megszokott rutin kapaszkodójának mentén tudja végigcsinálni az adott nap menetrendjét. Lehet, hogy nem tud beállni a boltban a sorba. Lehet, hogy furcsa hangokat hallat, ha számára ijesztő az a helyzet, ami számodra teljesen megszokott. Lehet, hogy kiborul, ha véletlenül hozzáérsz. Lehet, hogy bezárkózik a saját világába, de az is lehet, hogy a számodra túlzó közvetlenséggel fordul feléd. Lehet, hogy a szavaidat szó szerint értelmezi, és ha Te azt mondod neki, hogy „ez katonadolog”, akkor ő egy katonát lát maga előtt, és nem a te szándékod szerint megbúvó jelentést a szavaid mögött. Lehet, hogy ugyanazt a végeredményt el tudja érni, mint te, csak a célhoz vezető út különbözik. És az is lehet, hogy míg a hétköznapi dolgokra képtelen, zseni olyan téren, amire mi vagyunk alkalmatlanok.
Mit tehetünk tehát? Szerintem az első és a legfontosabb, hogy ne ítélkezzünk! Ha furcsa szituációban találjuk magunkat, akkor kritika helyett jusson eszünkbe, hogy talán egy különleges embertársunkkal való találkozás részesei vagyunk éppen. Az ösztönös reakció vagy ítélet helyett gondoljunk erre a lehetőségre is! Ha ezzel a gyermekkel vagy felnőttel rendszeres kapcsolatba kerülünk, akkor szánjunk rá időt és energiát, hogy utána nézzünk, mivel könnyíthetnénk meg számára a találkozásokat! Miután mi magunk informálódtunk, magyarázzuk el a gyermekeinknek is, hogy segíthetik az autizmussal vagy egyéb más nehézséggel élő társaik életét az óvodában, iskolában, játszótereken.
Megértés, elfogadás és egymás felé fordulás által sokkal szebb lehet a világ! Mindannyian kis puzzle darabkák vagyunk, akik a magunk módján igyekszünk bekapcsolódni abba a nagy egészbe, amiből egy hatalmas és sokszínű kép születik!
-Sorsgombolyító-
Források:
https://www.autista.hu/mi-az-autizmus/
https://lizanka.hu/kek-puzzle-autizmus/
https://aosz.hu/esoember/tiz-dolog-amit-minden-autizmussal-elo-gyermek-szeretne-ha-tudnal/
